jereváni kikelet

Nagy Andrásnak


Még nem is szóltam ezen a fórumon lakóhelyem váltásáról. Bizony, bizony...a vadregényes Kárpátokból, akarom mondani vadregényes Lőverekből sorsom a jereváni rónaságra, akarom mondani mesterséges bércekkel tűzdelt rónaságára vezérelt. A lakás kedvenc pontja számomra a konyha, ahol magamhoz veszem a sajnos nem kevés koffein és nikotin adagomat.Főleg este szeretem, amikor fokhíjasan pislákolnak felém az ablakok kancsal fényei. Amerre a szem ellát ablak, hol fényes, hol sötét. Csak sejteni lehet, hogy az ablakok mögött emberi élet zajlik. Némelyik mögött lehet, épp egy csecsemő sír fel, némelyik mögött pedig talán egy lehellett távozik a panelfalakon keresztül a láthatatlan szférákba. Az egyik szemközti ablakban gyakran ég a lámpa. A falon pedig egy népművészeti tányér van, tisztán látszik. Ez a tányér ilyen távolságból sokáig hasonlított egy emberi fejre, ami éppen a mi ablakunk felé bámul rendületlenül..no mondom szép, megvan az állhatatos és legendás kukkolónk. De a fej napok múltán sem mozdult, lehetett este 11 óra vagy hajnali 5, mindíg meredten figyelt..mozdulatlanul. Sokáig tartott mire beazonosítottam tányér voltát. Talán ő az én személyreszabott Homokemberem. Épp Csáth Gézát olvasok, mert tanulmányt kell írnom egy művéről a főiskolán pszichoanalitikus szempontból. Nos, Csáth mesternek van egy novellája, amiben az elalvó gyermekek ágya végén ott ül mindíg a Homokember..bár apa megmagyarázta, hogy az csak a vizeskancsó, a gyerekek mégis rendíthetetlenül azt állították, hogy az bizony a Homokember. A Homokember tényleg valódi volt..nem vízeskancsó..mindenkinek az ágya végén ott ül a sajátja, vagy az ablakból nézi saját tányérfejű követője. Csak ezt lelkiismeretnek és tudatallatinak, vagy éppen elfojtásnak szokták nevezni az okosok..
Szóval az ablakok..amik mögött csak sejteni lehet az életet, ott vannak mindenütt, mint bebázodótt lárvák őrzik a benne lakók pillanatait. És ez engem roppant mód zavart. Hisz a családiházas övezetben, megannyi jel utal az életre, füstölő kémények, fűnyírók zörgése, betonkverő, hisz Pista éppen újrabetonozza a járdát az udvarban..ezzel szemben új otthonomban csak apró neszek, a plafonon átszűrődő székcsikorgás árulkodik az élet bármilyen formájáról. Meg a nénik..akik jelenlétét végig érezni lehet, a kukucskálónyílások környékén, mikor elvonulok ajtajuk előtt. De a mítosz a napokban megtörni látszott, sőt meg is tört igazán. Apró dolgokért indultam ugyanis a boltba, tej, kenyér, herz szalámi...ahogy azt a marketingszakemberek kreatívan kitalálták..és magamba burkolózva keltem át a nagy megszilárdult kátrányfolyón, amit úttestnek nevezünk. Meleg délután volt, a tavasz első moccanása, 16-17 celziusz fok körül lehetett a levegő hőmérséklete. És mik vettek körül engem? Emberek. Mindenhol, mint a föld alól előbújó rovarok, elleptek mindent. Az omladozó vakolat alatt iskoláskorú lányok egy csoportja állt, az utakon pedíg csak korzóztak és korzóztak az idősek, bottal vagy anélkül. Társasági életet éltek, megmozdultak. Mintha megannyi csipkerózsika ébredt volna fel hosszú-hosszú álmából. Elleptek mindent.
Bebizonyosodott, hogy a jereván olyan hely, ahol valahol az ablkatenger mögött felsír egy csecsemő, enni kér, és nem sokkal arréb pedig egy lélek száll felfelé, ismeretlen szférák felé törekedve..