kémény a fal mögött

csak simulok..nem emberhez..nem állathoz..hanem a szobám falához..lassan a hátamat nekivetem a falnak..lecsúszok..lassan..és máris a fal tövében ülök..körbenézek..Uramisten!!!..mit élt már át velem ez a szoba..ez a fal..Jócskán megváltozott itt minden..bútorok..színek..emberek..ez vajon még ugyanaz a szoba..és én ugyanaz vagyok??? Jó kérdés..de a fal ugyanaz..mögötte a kémény..télen mindíg forróság árad a falból..nekidőlök..és ilyenkor úgyérzem..ez a szoba az apám..hozzábújok..dobog a szíve..meleg a teste..beburkol átölel..melenget..a kémény a fal mögött forró most is mint mindíg..talán felmelegíti az én szívemet is...