Az óriás szemű költő, Párizs sötét sikátorában várja az asszonyt.Vérében virágzik a szifilisz..arcán a táltos tűz jajong, gyönge lábainál csak idegei gyengébbek...várnom kell az asszonyra, holott széteszi a húsom..megmérgezi lényem...a bűnös élet talán bűnösebb tettekre sarkal..nem...tiszta vagyok mint a ma született bárány kit rögtön vágóhídra küldenek..tiszta mint a hóból kibújó tavaszi hajtás, amit eltapos a Kaján gép, amit ránk küldött a világ....
Emlékszem mennyire óhajtottam a halát és most hálás vagyok azért is ami annó fájt..én nem a halált vágytam..én saját magamra vágytam..igazi atomjaimra, melyek megalkotnak ENGEM, azért is megéri élni, hogy azt mondhasd elbuktam..micsoda ajándék elbukni és életben maradni
magány
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése