Tegnap Feketepétereztünk egyet Zsirán..jó volt látni újra a lakókat..és gittanénit:) bár hangi teljesítményem enyhén szólva hagyott maga után kívánnivalót...Albi testvérem f-mollba nyomta a kiséretet:Da dalomnál és így is csak prózázni tudtam a versét..de üsse kő..volt ez még így se...lenyomtuk..Szabinával úgy kicicomáztuk magunkat, hogy megfogadtuk fotón kéne megörőkíteni estélyiruhás önmagunkat..sajna elmaradt....de mi emlékezünk önnön szépségünkre..és ez a lényeg...Kalányostamáson sírni kellett a röhögéstől Gaston szerepében..húúazannyát..kész volt a gyerek...mindenesetre jólesett...
de vissza a jelenbe..szőnyi Ellának sürgős tételírásos teendői vannak..úgyhogy Ádió Mórickáim...
Tamás bácsin is röhögtem egy sort..mikor közös jelenetünk előtt pánikba esve megkérdezte hogy hogy is hívnak engem...:D
Vesztemre benyomtam a híres "Nem igaz"kérdést...rögtön Kali jellegzetes röhögését hallottuk a háttérből..képzelhetitek...
magány
13 éve