Mostanában pár új ismerősöm, amikor beszélgettünk megdöbbent azon, hogy a szüleim elváltak..mármint nem is konkrétan a válás tényén, hanem azon, hogy apa nélkül nőttem fel. Erre meg én döbbentem meg...nem gondoltam, hogy ez ilyen meghatározó lehet az életemre és a megítélésemre...a régi barátoknál ez nem téma, hanem tény..nincs mit rajta beszélni..ezért kelenek az új arcok, hogy kicsit új fényben lásd önmagad. El is kezdtem töprengeni (nem meglepő), hogy milyen is az életem apa nélkül. Meglepő, hogy azért nem is gondoltam idáig rá, mert ez egy mély elnyomott fájdalom az életemben..és majdnem sikerült teljesen elnyomnom...Miről is maradtam le bepótolhatatlanul? Az apai oltzalomról, az apa lány " szerelemről", a védelemről..és egyáltalán arról, hogy közvetlen közelről figyeljek egy másik nemű lényt..megismerjem a férfiakat általában..hát nem ismerem őket..úgy lényük igazából rejtve van előttem... nem vádolok senkit..csak meglepett, hogy mások ezen hogy meglepődnek..
Apám hitte
Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám hitte az elsõ éjszakát,
Apám hitte a gyûrû aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám hitte a hõstetteket
Apám hitte a bölcsességeket
Apám hitte a szép verseket
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.
S azt hiszem, ez így van jól.
Én is hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban, s a hídban.
És én hiszek, hiszek, hiszek apámban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése