Éreztétek e már azt, hogy teljesen megnyíltok valakinek..totálisan..testileg, lelkileg..minden egyes gondolatot..minden momentumot..problémát...szégyelni és dicsérni való dolgot elmondotok..ha kell ha nem. A teljes és szentséges bizalom állapotában.
Aztán kiderül, hogy senki nem méltó arra, hogy így megnyíljunk neki, hisz mi lesz ha megszakad a kötés.mi lesz az elmondott dolgokkal..biztonságban maradnak e akkor is ha az emberek közé fal épül..Elmondok valakinek valamit és egyszerűen Nem lehetek abban biztos, hogy az az információ jó kezekben marad később is, vagy kiszolgáltatják egy másik ember kénye kedvének..átszínezik..visszaélnek vele..hiszen gyarló az ember...
Én azt hittem létezik az ilyen feltétlen bizalom..de rá kellett jönnöm hogy ilyen nincs..félek, hogy a másik végletbe esek..már nem nagyon tudok megbízni senkiben...úgy érzem az érzelmeim kimutatásával..nem teszek mást mint azt mondom: ide lőjjetek!!!
Megkérdezték tőlem, hogy nem e fárasztó e így élni
Dehogynem...
de nem fárasztóbb, mint az elmúlt fél év...
Nem fárasztóbb...
magány
13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése