Salome és Isten

Salome talpig feketében állt a az olajfák árnyékában..Jónásra gondolt...hűvös szél fújt a bűnös város felől, összehúzta magán rongyos ruháját...fekete haja lobogott és eltakarta hűvös tekintetét..
Salome várt, két és fél perc múlva szembejött az Isten s szólt:
"Salome, bűnös vagy.Szerettél, megcsalattál, vétkeztél, s nem bűnhődtél...ittál az élet vízéből ettél az élet búzájából de nem jutottál semmire..nem fejlődött ki benned a nagy tett..ezért most megbűnhődsz"-szólt az öreg Isten..és hátrasímitotta hófehér haját..eres, ránccos kezével pedig beletúrt szakállába, ujján hatalmas pecsétgyűrű ragyogott..

"Uram. igazat szólsz..de küzdök és ettől vagyok ember. Legyen igazad...Bűntess meg, hisz jónak látod..de előbb egy kérés a lánytól az atya felé..Mutass nekem egy őszinte embert ebben a bűnös városban és én fejemet meghajtom, életem tied.."-szól Salome és dacos arccal belenézett az Isten szürke szemébe.

Az öreg Isten megvakarta ősz halántékát..szemébe félelem költözött és kétségbeesés..lehajtotta bölcs öreg fejét hátat fordított és némán elsétált a sivatagba..Léptei nyomán halkan sóhajtott a föld. Salome kacagott és sírt..haját tépve visszarohant a bűnös városba..

Többé nem látta Istent senki azon a vidéken....