Fiktív és misszilis levelek külső Szabinának, belső Szabinától! I.

Kedves Szabina!

Olyan ritkán találkozunk, pedig annyi alkalmunk lenne rá, hisz szinte szomszédok vagyunk..minden reggel látom ahogy lehajtott fejjel sietsz a buszra..és közben nem veszed észre a felkelő napot. Én minden reggel megnézem a napfelkeltét, és közben rád gondolok kedves barátném! Emlékszel régen milyen jóban voltunk. Szeretettel gondoltunk egymásra. De meghasonlottunk, és immár idegenként tekintünk a másikra. A múltkor is láttalak az utcán, és nem ismertél meg. Meredten, üveges tekintettel néztél előre, és én a túl oldalon álltam, fújt a szél, és hívogattalak..először suttogtam neked, át a járda túlsó felére, aztán hangosan..de semmi eredmény..
Drága barátném, gyere haza, nagyon hiányzol nekünk.
Anyánkat üdvözlöm!
Ezentúl gyakrabban írok.

Szeretettel ölel: Szabina