Nem vagyok nagyra magammal, még mindíg nincsen nagy pofám, még mindíg nem vágták fel a nyelvem..sokszor kussolok, pedig mondanék dolgokat, cifra dolgokat..nem azért maradok csöndben mert gyáva vagyok..nem a legkevésbé sem..csak tudom, hogy a szó mint olyan meghalt..már régóta halott...a szó csak dísznövény..szobanövény..szépszép..de nem mond igazából semmit..néma..mint én
A szó tömegpusztító fegyverré válik hogyha rossz kezekbe kerül..a szóval megjelölünk valamit de nem mondjuk el annak a lényegét..csak a költészet képes megközelíteni valamennyire az emberek számára láthatatlan lényeget..a költészetben hiszek..a puszta szóban nem...
A világrengető dolgok..legalábbis az én világomat megrendítő dolgok..képesek meglepni..de elszomorítani nem... valahogy érzéketlen lettem az érzelmi monumentalitás iránt..viszont egy elrontott megjegyzés, egy fél pillanat, egy kedvetlen arc..intuitív képességeimnek nagyon is feltűnő..és bántó..az apró rezdülések sokkal jobban fájnak mint a nagy horderejű sorsfordító dolgok..érdekes...egy rossz hangulatú megmozdulás irányomba..másodpercek töredéke alatt szilánkot üt a szívemben..a kicsi szilánk sokkal nagyobb fájdalmat okoz nekem mint egy hentesbárd ami kettészeli a szívemet...éspedig mondom néktek szilánkokban fetrengünk a nap huszonnégy órájában..az év 365 napján
....................................................................................................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése