Csütörtöki csúnya másnaposságomat kiheverve..íme újra itt vagyok..fitten, toppon, mint mindíg...:)
A mai puf próba után annyi energiát kaptam, hogy mint a puskagolyó egyenest mentem haza gyalog, mint akit kilőttek..és valóban könnyűnek tűnt minden lépés...és szépnek a világ..Ma csatlakoztak hozzánk a körmendi kollégák..és minden elismerésem nekik, komolyan..élmény volt nézni a szakmaitást és az alázatot, meg a nagybetűs művészetet...remek volt tényleg...kielégültem:P
Jó érzés az amikor az ember mellé nem csak emberként állnak oda, hanem szakmailag is...
szeretném ha legalább húsz fokkal melegebb lenne már és akkor végre igazán elememben lennék..
A létundor elméletemet ezeken a pozitív élményeken túl azért fenntartom...miért is ne...:)
De azért vannak pillanatok mikor kirügyezik a szívem és átadom magam az életnek..had játszon velem úgy ahogy akar...az övé vagyok..semmi másom nincs csak az életem..meg a barátaim...
Most épp cinkosul rákacsintok a zord életre és azt kiabálom: nem tudsz rajtam fogást találni...kivéve ha én magam akarom...
magány
13 éve