ismét φιλοσοφία

Az aggodalomról:

Sokszor érzem, úgy, hogy annyira aggódok valamiért vagy valakiért, hogy a nyakcsigolyáimban hatalmas nyomást érzek, olyat, mintha elpattanna pillanatokon belül valami nagyon létfontosságú szerv, vagy másképpen:

én vagyok olyankor aki "vállán tartja a földet, mint Atlas" /K.D./

Egyedül a művészetért érdemes élni ezen a bolygón, meg egy forró fürdőért, ami ellazít, vagy egy korty borért, ami felhevít, vagy egy odaadó kar öleléséért ami megvigasztal...ezen kívül nincs élet, csak a robot van, a kenyérharc, az ócska szöveg, a pletyka, és a számkivetettség. Meg ott vannak az emlékek, amikből az ember összerakhatja azt, amit méltóságnak és önbecsülésnek nevezünk.

Nem vagyok egy aggastyán, aki többet élt át, mint bárki más a földön, én csak én vagyok...én vagyok akit tudja mit jelent aggódni...

Jobb híján "Megnyugszom abban, hogy az ostobáké a föld. A bölcseket nem bírja el.” /K.D./